Mivel könyvkritikát nem tudok írni, de szeretném, ha többekhez eljutna ez a könyv, megpróbálkozom az ajánlással, ami nem egyszerű feladat. Nagyon nehezen tudom szavakba önteni, hogy miért volt/van nagy hatással rám ez a történet.
A fülszöveg nem foglalja össze, hogy pontosan miről is szól a történet, de sejtetni engedi:
"A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni..."
A fülszöveg nem foglalja össze, hogy pontosan miről is szól a történet, de sejtetni engedi:
"A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni..."
Nekem az eredeti borítós könyv van, nem pedig a filmes, ami nagyon jó, mert olyan "tapizós", dombornyomatos helyenként. Aki elolvassa onnantól kezdve másképpen szemléli a világot, hiszen rájön, hogy az élet véges és ki kell használnunk a lehetőségeket és élvezni kell minden egyes pillanatot! Két korosztálynak "veszélyes" elolvasni ezt a történetet: először is a 16-17 éveseknek, hiszen a szereplők (Hazel Grace és Augustus) is ebben a korban vannak és simán eltudja képzelni az olvasó, hogy milyen lenne, ha ő élné át ezeket a megpróbáltatásokat. Mert hiába két rákos tizenéves a főszereplő, ez a könyv nem csak a rákról szól, hanem arról is, hogy ők tinédzserek és ugyanolyan problémákkal (is) küzdenek, mint a kortársaik a betegségükön túl.
"Szenvedés nélkül hogyan ismerhetnénk meg az örömöt?"
Az ekkora gyermekkel rendelkező szülőknek is nehéz olvasmány, mert az olvasó teljes mértékben képes átérezni a szülők helyzetét és belegondolni abba, hogy mi lenne, ha az ő gyermeke lenne beteg:
"Mert csak egyetlen ótvarabb dolog van a világon annál, ha az ember
tizenhat évesen harap a fűbe a ráktól, mégpedig az, ha az embernek olyan
kölyke van, aki fűbe fog harapni a ráktól."
Ha valaki esetleg azért nem meri elolvasni, mert attól fél, hogy csak a rákról szól, ne tegye, mert tele van vicces és humoros részekkel is, az első kétszáz oldalt konkrétan végig nevettem, mondjuk az utolsó kilencvenet meg végig sírtam, de ez ne tántorítson el senkit sem, mert ez egy fantasztikus regény. A mellékszereplők és remekek, ne feledkezzünk meg Hazel és Augustus családjáról és Isaac-ről, vagy akár a kalandos utazásuk során megismert íróról.
Érdemes elolvasni, mert "Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."
"Olyan hullámvasúton ülök, barátom amely csak fölfelé megy."
Én nem hiszem, hogy el szeretném olvasni ezt a könyvet. Nem azért, mert rossz ajánlót írtál, sőt. Az ember szeretné inkább homokba dugni a fejét, hogy ne kelljen szembesülnie az életnek ezzel az oldalával. Sajnos nem egy esetben kellett végignéznem családtagok szenvedését, de szerencsére nem ilyen fiatal korúakét. Belepusztulnék, ha szülőként nekem kéne átélnem...
VálaszTörlésTeljes mértékben megértem a nézőpontodat. Nem egyszerű témát boncolgat ez a könyv, az biztos.
Törlés